A Kettest az a vágy vezérli, hogy szeressék és megbecsüljék, kifejezze pozitív érzéseit mások felé, és elkerülje, hogy úgy tűnjön, mint aki szükséget szenved. A társadalmi hagyományok inkább a nőkben erősítik a Kettes tulajdonságokat.

Gyakran azt gondolják, hogy a kettes csak azért ad, hogy kapjon, és hogy a felszín alatt nagyon követelődző. Valójában a kettesek gyakran nagyvonalúak, és csak azért tűnnek “szomjazónak” vagy követelődzőnek, mert oly sok szükségletet és vágyat nyomnak el magukban.

„Egyszer majd megérti, hogy mit is kapott tőlem ...”

„Nekem az a jó, ami neked...”

„Bárkivel megkedveltetem magam...”

„Milyen közel állunk egymáshoz..”

„Hagyd, majd én megcsinálom...”

„Hol lennél te nélkülem?!...”

„Sok ember rászorul a segítségemre...”

„Sok szívtelen ember van...”

„Nem az a fontos, hogy nekem mi a jó...”

„Sokan jönnek, hogy nálam vigasztalódjanak...”

„Nekem nem sok mindenre van szükségem...”

„Ha a lelkem teszem ki értük, azt sem értékelik...”

„Sokan kihasználjó a jószándékomat...”

„Üres kézzel sehova nem megyek...”

„Ha nem ápolnám, sok barátság már rég elhalt volna...”

„Bátorítom az embereket...”

„Befogadom a kóbor állatokat...”

„jobb érzés adni, mint kapni...”

Minden szükséglet egyformán és szabadon beteljesülő az adás és kapás természetes áramlásában.

Ahhoz, hogy kapj adnod is kell. Hogy szeressenek, szükség kell legyen rád.

Megtanultam, hogy a személyes szükségleteimet azáltal elégítsem ki, hogy szükség van rám; azt adom másoknak, amiről úgy érzem, kell nekik vagy akarják, és elvárom, hogy ők ugyanezt tegyék felém. Ezzel együtt kifejlesztettem magamban a büszkeség érzését, és hogy nélkülözhetetlen vagyok.