Szemelvények az enneagram történetéből I.

Bár az enneagram ma ismert szimbólumával kapcsolatban az örmény származású Gurdjieffnek számos tanítása volt, arra vonatkozóan, hogy a maga típus-rendszerében használta volna az enneagramot. nincs bizonyíték.

A mára közismerté vált „személyiség enneagramja” nem Gurjiefftől származik, hanem

Oscar Ichazo munkája. A bolíviai származású pszichiáter, Oscar Ichazo spirituális háttérforrása Gurjieffhez hasonlóan homályos. A saját ezoterikus rendszerét 1968-tól az általa létrehozott Arrica Schoolban kezdte el nyilvánosan tanítani. A képzésnek fontos része volt a „fixációk enneagonjával” való munka, melyben az enneagram kilenc pontjához (melyeket Ichazo enneagonoknak nevezett) az ego által kora gyermekkorban adoptált védekező mechanizmusait rendelte hozzá. Ichazo ezeket rendre becenevekkel illette. Például a hármas az „ego-go” nevet kapta, ahol a go a szüntelen túlteljesítő; a négyes az „ego-melan”, az önsajnáló melankolikus; az ötös az „ego-stinge”, az érzelmeitől elszakadt távolról megfigyelő.

Ichazo maga rendelte hozzá a tanítványait az egyes fixációkhoz személyes analízis alapján, a későbbiekben viszont az Arica tanárait már a fixációk önálló feltérképezésének módjaira képezte ki.

Ichazo tanítványa, a chilei származású pszichiáter Claudio Naranjo értékes részletekkel egészítette ki, amit az 1970-es évek elejétől San Franciscói öböl térségében tanítani is kezdett. A személyiség enneagramjának az így kialakult formája bizonyos körökben gyors tejedésnek indult, köztük pszichiáterekkel és jezsuitákkal.

Helen Palmer, aki a kaliforniai Berkeley-en intuitív technikákat tanított, Naranjo néhány tanítványától tanulta el az enneagram rendszerét, és Az Enneagram címmel egy igen népszerű könyvet tett közzé.[1]


[1]Forrás: Hidden Wisdom: A Guide to the Western Inner Traditions szerző: Richard Smoley, Jay Kinney 227. oldal